Mi áll valójában az Egri Régiségvásár költözése körüli viták mögött? Cikkünk bemutatja a politikai és gazdasági érdekeket, valamint a szervezők és az önkormányzat közötti feszültségek hátterét – mindezt számokkal és tényekkel.

Hosszú hetek óta kering a városi közbeszédben egy téma a szinte mindenki által ismert Egri Régiségvásár kapcsán, ez pedig a költözés lehetősége. Bár sokáig konkrétumot nem igazán lehetett tudni az ügyről, a suttogó propaganda és a háttérben egymásnak feszülő gazdasági és politikai érdekcsoportok hamar sikerrel tematizálták a vásár ügyét pro és kontra – miközben mi egyszerű egriek csupán a fejünket kapkodtuk, hogy „akkor mi is történik itt valójában?!”.

Egyesek szerint „az egyház akarja kipaterolni a vásárt”, míg mások szerint az önkormányzat igyekszik konstruktív megoldást találni a vásár helyzetére, mellyel hosszútávon egy modern és a kor követelményeinek megfelelő közösségi teret, egy igazi vásárteret hoznának létre nem csak a Régiségvásár, de például a visszatérő Magyarok Vására és más kisebb vásári forgatagok számára is.

Amennyire tudjuk bár a párbeszéd elindult a felek közt és úgy tűnt sikerült megegyezni az új helyszínről – amely a szintén a Belvárosban található Petőfi tér mellett lenne, és amelyet az önkormányzat saját költségen felújítana és rendbe tenne -, mégis ismét felütötte fejét az egri ügyeket érintő állandó és levakarhatatlan métely: az érdemi párbeszédet rendszeresen és szánt szándékkal pusztító politikai érdek. S így lett rövid úton a régi vásárból, egy új cirkusz.

Az érdekalapú, demagóg politikai keverés-kavarás egyik legalapvetőbb sajátossága azonban az, hogy a tényekre igencsak érzékeny. Éppen ezért szerettük volna kicsit távolabbról, de mégis mélyebben megvizsgálni a régiség vásár ügyét, hogy egy részletesebb képet mutathassunk meg arról, pontosan mi is zajlik a Facebook-posztok, a suttogó propaganda, a szavazások és a nyílt levelek hátterében. Hiszen, ha valaki a valóságra kíváncsi, akkor a politikusok szenzációhajhász és populista bejegyzései helyett célszerűbb a számokat és a tényeket szemügyre vennie.

Van, amikor már nem is annyira fontos a parkolási koncepció

Tény: az egri Régiségvásár egy országszerte ismert forgatag, amely hosszú évek óta állandó része az egriek és az Egerbe látogatók életének. Minden harmadik hét vasárnapján ugyanis amellett, hogy bárki csinos régiségeket és izgalmas portékákat nézegethet, egy dolog van, amiben még biztos lehet:

a Belvárosban és annak környékén már csak a háztetőkön fog tudni leparkolni.

A vásár napján ugyanis korán reggeltől kezdve a kijelölt parkolóhelyek, de még a tilalom alá tartozó közterületek is – mint például az egyébként is gyéren előforduló zöldfelületek – dugig megtelnek parkoló autókkal. A megállni tilos tábláknál, a járdán, a parkosított zöldfelületeken, az autókijáratok előtt, de ha lehetne, még a fák tetején is autók parkolnának.

Ez az állapot oly’ mértékű parkolási terhet ró a belvárosra – és nopláne mindezt vasárnap, amikor sokan szeretnének kényelmesen sétálni, fagyizni, vagy csak simán nézelődni, esetleg ebédelni egyet a belvárosban! -, amit kezelni talán csak a rendőrség volna képes érdemben. Talán emiatt is olyan furcsa, hogy a vásár kapcsán egyetlen egy, máskor nagy hangon kritizáló politikus sem vetette fel, hogy miért nem szabályozza ezt is a készülő új parkolási koncepció?

De miért is csodálkozunk, hiszen az amúgy is fojtogató parkolóhely hiánnyal küzdő Belváros vérkeringéséből minden egyes vásár alkalmával a Domusnál összesen 38 parkolóhely esik ki, melyeket a vásár árusai foglalnak el. Ezeket a parkolókat a vásár szervezője (tehát nem az önkormányzat) 2 parkolóhelyenként 12 ezer forintért adja bérbe az árusoknak. Ez 38 hellyel számolva 230.000 forint bevételt jelent, miközben másoknak 38 parkolóhely mínuszt és cirka 170-es vérnyomást a volán mögött ülve.

De ha már a számok…

Fontos, hogy minden olyan ügyben, amibe belekeveredik a politika – pontosabban az olcsó politikai haszonra leső közéleti hiénák! – megvizsgáljuk a dolog gazdasági hátterét is. Hiszen tudjuk: a mai világban szinte mindent a pénz mozgat. Ám ezesetben nem a vásárhoz jól kapcsolódó régi érmékre és bankókra kell gondolnunk, hanem a friss, ropogós magyar forintokra. Itt ugyanis azok kapják a főszerepet.

Adott a 2023-as esztendő – amiről a vásárt szervező Antikexpo Galéria néven futó, ironikusan nonprofitnak nevezett Kft. utoljára rendelkezik teljes éves beszámolóval –, amikor is a vásár honlapja szerint 12 rendes, és 5 rendkívüli vásárt szerveztek meg. (Tekintsünk most el a rendkívüli alkalmaktól, de maradjunk a feltételezésnél, hogy valószínűleg az is „megérős” volt, máskülönben miért is vesződtek vele a szervezők, nem?) Tehát az éves 12 rendes vásáron a szervezők saját állítása szerint minimum 100 árus vesz részt, amiről a honlapjukon is írnak. Az egyedileg összeállított díjszabási rendszerük szerint a legalapvetőbb, normál árusító helyszín költsége 10.000 forint. Ez azt jelenti, hogy ha nem számolunk a drágább (nagyobb) elárusító helyekkel, akkor alaphangon

egy vásár helypénzéből a szervező cégnek minimum 1.000.000 forint bevétele realizálódik. Ez évi 12 rendes vásárral számolva 12.000.000 forint.

Az érdekesség viszont itt az, hogy a szervező cég bárki számára böngészhető 2023-as beszámolójából az látszik, hogy egész évre összesen 6,7 millió forint nettó árbevételt vallott be 12 rendes és 5 rendkívüli vásár megszervezése mellett, míg 2022-ben 6,2 millió forintot 12 rendes és 4 rendkívüli vásár mellett . De akkor hová lett a többi pénz? Kérdezhetnénk teljes joggal, de talán jobb is, ha ebbe most nem megyünk bele…

Ezzel szemben a 2017-ben létrejött, az önkormányzati vagyonkezelő és a vásárt szervező cég közötti megállapodás értelmében információink szerint a szervezők átlagosan havonta 110.000 forint területhasználati díjat fizettek meg az önkormányzatnak.

Ez egész évre nézve alig több, mint 1 millió forint kiadást jelent a szervezőknek, szemben a több, mint 10 milliós kalkulált bevétellel – ami furcsa mód továbbra sincs összhangban a céges beszámolók hivatalos adataival.

Más kiadása aligha merül fel a vásár kapcsán a szervezőnek, hiszen őrzés-védelem nincs, közművek (mint például vízvételi lehetőség) nincs biztosítva, saját vendéglátó egységet nem üzemeltet a területen (a buszmegálló büféi szolgálják ki a vásárlókat), sőt ami igazán bicskanyitogató, hogy bár a szerződés szerint a vásárt rendező kötelessége volna nyilvános illemhelyet biztosítani a látogatóknak, ezt sem teszi meg – hiszen a vásárlók csak a buszmegálló Volán által üzemeltetett mosdóját vehetik igénybe, és azt is csak alkalmanként néhány száz forint ellenében!

Mindezek ellenére úgy tudjuk

2017 óta egyetlen petákkal sem lett megemelve a vásár területhasználatáért beszedett díj

– még csak az infláció mértékével sem! Ezzel szemben vélhetően a vásár helypénzei szépen lekövették a piaci változásokat és ütemezetten emelkedtek is, még tovább növelve ezzel a szervezők bevételei.

Azt meg már tényleg hagyjuk, hogy a szerződés és a városi rendelet pontosan meghatározza, hogy a vásár mekkora területet vehet igénybe. Mégis, ha az ember megvizsgálja az alább is látható térképet és összeveti az emlékeivel, akkor hamar kiderül, hogy évek óta a megengedettől jelentősen nagyobb közterületet vesz igénybe a vásár – mégsem tette ezt szóvá, de még csak meg sem fizettette a szervezőkkel senki, milliós bevétel ide vagy oda.

De akkor most ki itt a rosszfiú?

Lássuk be, ez a vásár a szervezőknek igencsak megéri. Mégis az elmúlt hetekben mást sem lehetett hallani a Városházáról, mint hogy egy új, komfortos és 21. századi helyszínt szeretnének biztosítani a vásárnak önkormányzati költségen. Közművekkel, területrendezéssel, a Belvárosban, remek parkolási lehetőségekkel, őrizhető módon, vendéglátási lehetőségekkel, család- és közösségbarát módon, mindezt anélkül, hogy a város zöldfelületeit halomra taposnák le a leendő árusok az autóikkal, asztalaikkal, sátraikkal.

És mégis, a várt korrekt megegyezés helyett az elmúlt napok eseményeiből úgy tűnhet, hogy a vásárt szervezők és a mögöttük meghúzódó politikai érdekektől vezérelt számító percemberek sikeresen terelik el a közbeszédet a téma kapcsán a cirkusz és a balhé irányába. Oda, ahol az olcsó demagógia és a populizmus szólamainak puffogtatása többet ér, mint a vásár és az egri belváros helyzetének korrekt rendezése.

A vásár sorsát szívükön viselő egrieket folyamatosan megtévesztő, teljesen értelmetlen szavazgatások, nyílt levelek és a folyamatos hangulatkeltés állnak most szemben a valós, de nem igazán reklámozott adatokkal. Márpedig ahogy mondani szokták: a tények makacs dolgok.

Ezek pedig most két nagyon fontos következtetésre mutatnak a jelenlegi történések árnyékában: Az első, hogy ez a mesterségesen generált botrány csak azért robbanhatott ki, mert a háttérben mozgó gazdasági érdekemberek megijedtek, hogy véget érhet a közpénzen nevelkedett, szemtelenül zsíros biznisz.

A második, hogy miként ez lenni szokott, az önálló mondanivaló megalkotására képtelen közéleti hiénák most is kiszagolták a közelgő választásokhoz jól kapcsolható, csúcsra járatott, számukra olcsó politikai hasznot és nem is haboztak lecsapni arra

És hogy eközben kit érdekel a város? Ki foglalkozik a letaposott zöldfelülettel? A parkolási káosszal? Vagy éppen közös életterünk, a város megóvására, fejlesztésére fordítható források öncélú kiszipolyozásával? Úgy fest, azok biztosan nem, akik azt a tényt sem merik kimondani, hogy ez a vásár társadalmi szerepe mellett nem más, mint egy zsíros pénzügyi hasznot hajtó, fekete-fehér üzleti vállalkozás.