Egerben városatyaként a sört a bor fölé emelni nem pusztán ízlés dolga, hanem kulturális tévút. Mert Eger nem sörváros, és nem is kell annak lennie. A bor évszázadok óta a város lelke, identitása és büszkesége. Lázadni ellene nem bátorság, hanem értetlenség: annak jele, hogy valaki elfelejtette hol van, és hogy mitől annyira különleges ez a város. Vélemény.
Van valami mélyen zavarba ejtő abban, amikor Egerben a közélet szereplőjeként valaki — aki elvileg a város jövőjéért dolgozik — éppen az ellen lázad, ami Eger identitásának egyik legfontosabb pillére: a borkultúra ellen. Mert lássuk be: Magyarország szinte leghíresebb történelmi borvidékének szívében, a hungarikum (!!!) Egri Bikavér hazájában lázadni a bor ellen, és a sört piedesztálra emelni – nos, ez több mint véleménykülönbség. Ez már identitásválság.
Bajorország a sörből él. Oroszországban a vodka a nemzeti ital. Mexikóban a tequila. Nálunk, Magyarországon – és különösen Egerben – a bor az, ami nemzedékeket köt össze, ami a kultúránk, a gasztronómiánk és az önazonosságunk része. A bor nem csak ital, hanem szimbólum: munka, türelem, tudás és alázat gyümölcse. Az egri szőlőhegyek, a pincék, a borászok generációi mind ennek az értékvilágnak a hordozói. És most mindezt el kéne dobni, mert egy politikus a sört jobban szereti, mint a bort, és mindenképp kell neki valami, ami ellen anarchista módon lázadhat?
Eger nem egy iparváros, nem egy gyorsfogyasztásra épülő pláza-város. Eger barokk város, történelmi levegővel, épített örökséggel, szellemi tartással. Itt a kultúra sosem volt harsány, olcsó vagy felszínes. A bor ennek a kultúrának a természetes kísérője: elegancia, lassúság, mélység, közösség. A sörnek is megvan a maga helye – de nem itt van tere annak, hogy minden más elé helyezzük.
Különösen visszás ez a kulturális és szellemi identitásválság-manifesztáció annak a szájából, aki nem is olyan rég még a városi nagyrendezvényeket „piálásnak és hakninak” titulálta. Most pedig már a sörfesztiválok hangulatát, a kockásterítős, olcsó kolbászos, műanyagpoharas világnézetet ünnepli? Ha valami megtestesíti a filléres mulatságokat, amik nem szólnak másról, mint a buliról és a mértéktelen fogyasztásról, az épp a klasszikus sörfesztivál. Ezek azok a rendezvények, ahol nem a minőség, nem a helyi érték, hanem az olcsó szórakozás a fő fogás.
A bor ezzel szemben nem a mennyiségről szól, hanem a minőségről. Nem az önfeledt tombolásról, hanem a beszélgetésről, a közösségről, a lassú, értő jelenlétről. Egernek ez az identitása, ezt építették elődeink több száz éven át, és ezt nem lehet – és nem is szabad! – elcserélni a pillanatnyi lázadás és az olcsó lájkok kedvéért. S a legkevésbé szabad tizenéveseknek, huszonéveseknek ez utóbbi káros magatartást propagálni.
Márai Sándornak van egy írása: “A magyar borokról” a címe s így kezdődik: “A bor férfidolog, csendesen kell beszélni róla. Leghelyesebben egy pohár bor mellett.”. E remek gyakorlatot ajánljuk minden érintett figyelmébe, hátha úgy majd megértik, mit jelent egy igazi egrinek a bor, s különösen AZ EGRI BOR!
Indexkép: visiteger.com
