Ma 81 éve annak, hogy 1943. január 12-én megkezdődött a -30 fokos hidegben a doni csata, a második világháború egyik legtragikusabb eseménye.
A mintegy kétszázezres létszámú magyar királyi 2. honvéd hadsereg 1943 januárjában arra készült, hogy felvegye a harcot a hat-hétszeres túlerőben lévő szovjet csapatokkal, és tartson ki addig, ameddig csak tud, mert ezt követelték meg tőlük elöljáróik.
A magyar hadsereg parancsnoka, Jány Gusztáv vezérezredes tudta, hogy a szovjet Vörös Hadsereg csapataihoz képest gyengébb felszereléssel, harci eszközökkel rendelkező alakulatai nem lesznek képesek tartani egy szovjet offenzíva esetén a több mint kétszáz kilométeres arcvonalat. Utánpótlást, arcvonalcsökkentést kérő levelei nem találtak meghallgatásra az elöljáró német parancsnokságoknál.
Amikor 1943. január 12-én, majd január 14-én a Vörös Hadsereg csapatai megindították a támadásukat, a magyar honvédek a mínusz harmincfokos hidegben elkeseredett védelmi harcokat követően vonultak/mentek/menekültek hátra, remélve a túlélést. Voltak, akiknek ez sikerült, és voltak, akiknek nem. 1943 januárjában összesen 198 ezer katona volt a magyar királyi 2. honvéd hadsereg kötelékében a fronton.
A közhiedelemmel ellentétben nem verték szét a hadsereget, és az nem semmisült meg a Don-kanyarban. A kimutatások szerint ugyanis 42 000-en Tűntek el és haltak meg, 28 000-en tértek haza sebesülten, és mint egy 26 000-en kerültek hadifogságba, akiknek többsége soha nem tért vissza Magyarországra.
Az egyes alakulatok megingását látva Jány Gusztáv 1943. január 24-én adta ki a 294/2. hds. I. a. 43. I. 24. számú hadparancsot, amely miatt a háború után sokan csak „doni hóhérként” emlegették:
Vegye tudomásul mindenki, hogy innen sem betegség, sem sebesülés, sem fagyással el nem engedek senkit. Azon a területen, hol gyülekezésünket elrendelték, hol az újjászervezést végrehajtjuk, ott marad mindenki, míg meg nem gyógyul, vagy el nem pusztul. […] A rendet és a vasfegyelmet a legkeményebb kézzel, ha kell, a helyszínen való felkoncolással, de helyre kell állítani. Ennél kivétel nincs, legyen az tiszt vagy rendfokozat nélküli honvéd, aki parancsomnak nem engedelmeskedik, az nem érdemli meg, hogy nyomorult életét tovább tengesse és nem engedem, hogy szégyenünket bárki is tovább nagyobbítsa.
A hadparancs általános felháborodást keltett, ezért azt Jány megkésve ugyan, de április 4-én visszavonta.
Miután Jány Gusztáv az utolsó vonattal hazatért a Don-kanyarból, 1943. augusztus 5-én Horthy Miklós kormányzó felmentette a parancsnoki tisztségéből. A háború végéig visszavonultan élt Budapesten, majd a szovjet megszállás elől családjával Németországba távozott. A honvédelmi miniszter 1945. június 19-én háborús bűnösnek nyilvánította, lefokozta és kizárta a hadseregből. 1946-ban, felesége halála után önként hazatért. Egy hadifogoly-szállítmánnyal együtt érkezett az országba, és feladta magát. 1946. október 7-én vették őrizetbe.
A Budapesti Népbíróság 1947. október 4-én kihirdetett ítéletében a felelősségét kétrendbeli háborús bűntettben állapította meg, amelyeket felbujtói minőségben követett el, és ezért összbüntetésül golyó általi halálra ítélte. Jány nem kért kegyelmet, november 26-án reggel végezték ki a régi Gyűjtőfogház udvarán.
Forrás : Index.hu
Borítókép: A magyar királyi 2. honvéd hadsereg alakulatainak visszavonulása Ilovszkojénél, a Don-kanyarban. Az eredeti felvétel készítésének pontos dátuma ismeretlen. Fotó: MTI
