Június 6-án tragikus hirtelenséggel elhunyt Loboczky János, az egri egyetem Filozófia Tanszékének professor emeritusa, a magyar filozófusközösség megbecsült és szeretett tagja. Halála nemcsak a tanszéket, hanem az egész tudományos életet megrendítette.
Loboczky János 1955-ben született, felsőfokú tanulmányait Debrecenben és Budapesten végezte, történelem, magyar és filozófia szakokon. Történettudományi doktori fokozatát 1984-ben, filozófiai kandidátusi címét 1995-ben szerezte meg. Kutatásait olyan jelentős gondolkodók munkásságának szentelte, mint Lukács, Heidegger, Gadamer és Schiller.
1984-től négy évtizeden át oktatott az egri főiskolán, majd egyetemen. 1992 és 2020 között vezette a Filozófia Tanszéket, amelynek közösségét lelkiismeretes munkával és emberi odafordulással formálta. Oktatói pályáját kiemelkedő szakmai igényesség, mély műveltség és a hallgatók iránti figyelem jellemezte.
Számos tudományos és közéleti feladatot látott el: a Miskolci Akadémiai Bizottság alelnöke, a Magyar Filozófiai Társaság érdekvédelmi bizottságának tagja, valamint a MAB Egri Akadémiai Klub szervezője volt. Munkásságát több díjjal ismerték el, köztük a Pro Academia Agriensi díjjal és a Mestertanári címmel.
Nyugdíjazása után is aktív maradt: még ezen a héten is előadást tartott Schillerről az egyetemen, és két tanulmánya hamarosan megjelenik az Eszterházy Könyvtár új sorozatában. Egyik írása a Filozófia Tanszék történetét dolgozza fel – méltó lezárásként egy életműhöz, amely szorosan kötődött Egerhez.
Jánost úszás közben, váratlanul érte a halál – néhány órával azután, hogy feleségével, Ibolyával 70. születésnapjának egyetemi ünnepségéről egyeztettek. A Filozófia Tanszék, a Nevelésfilozófiai Kutatócsoport és az egész egyetemi közösség fájó szívvel búcsúzik tőle. Emlékét őszinte szeretettel és mély tisztelettel őrizzük.
