Húsvét a keresztények legfontosabb ünnepe. A Biblia szerint Jézus – pénteki keresztre feszítése után – a harmadik napon, vasárnap feltámadt. Kereszthalálával megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett. A húsvét egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel is, amelynek elemei a feltámadás, az újjászületés.
Több hagyomány is kapcsolódik ehhez a naphoz is, ekkor nem főztek, nem sepertek, sőt a trágyát sem hordták ki az istállóból. Húsvétvasárnap és húsvéthétfőn a böjti tilalom után ismét lehetett táncolni. A húsvéti szertartásokhoz tartozott már a 10. század óta az ételszentelés. Húsvétvasárnap jellegzetes ételeket ettek egykor, és eszünk ma is. A húsvéti sonkát, kalácsot, tojást, sőt még a bort is a katolikus hívők hagyományosan szentelni viszik ezen a napon a templomba. Az ételeket a hímzett terítővel, konyharuhával kibélelt kosárba helyezték, így vitték szenteltetni húsvétvasárnap reggelén. Hazaérve a család nekilátott a szentelt húsvéti ételek elfogyasztásának. A szentelt ételeknek még a morzsáját, a maradékát sem dobták ki, mert különleges erőt tulajdonítottak ezeknek. Volt, ahol a szentelt sonka csontját a gyümölcsfára akasztották, hogy sokat teremjen. Más tájakon a szentelt kalács morzsáját a tyúkoknak adták, hogy sokat tojjanak. Szokás volt az is, hogy a szentelt sonka csontját nagy viharban a tűzre vetették, hogy a villám ne csapjon a házba.
Húsvétvasárnapra virradóra hagyomány volt a határjárás. A férfiak húsvét időszakában évente körüljárták a falu határát, hogy a közösség fiatalabb tagjait megismertessék a határjelekkel. Egyes helyeken a határjárás alkalmával a legényeket félig földbe ásták vagy képletesen megvesszőzték, megcsapták, hogy halálukig emlékezzenek a határ nevezetes pontjára. E naphoz kapcsolódott a zöldág járás, ami a tavaszt, a természet megújulását jelképező énekes játék volt. Elsősorban a lányok, esetleg a legények is kézfogással sorba álltak, a sor mindkét végén kaput tartottak zöld ággal a kezükben. A sor egyik vége átbújt a sor másik végén lévő kapu alatt, így járták végig a falut.
A húsvéti tojás nem csupán az ünnepi fogások része, hanem a locsolkodás része is. A tojás a kereszténység megjelenése előtt is a termékenység szimbóluma volt, színesre, díszesre festésük jóval később alakult ki. A piros szín Krisztus vérét jelképezi, a tojás maga pedig az örök életet. A piros mellett más színeket csak mintegy három évszázaddal ezelőtt kezdtek el használni a tojások díszítésére. A legenda szerint Ostara, a germán istennő birtokolt egy különleges madarat, ami színes tojásokat tojt. Egy nap az istennő a gyerekek szórakoztatására nyúllá változtatta a madarat, azóta tojnak a nyulak színes tojásokat. Magyarországon avarkori sírokban is találtak már festett, mintákkal ellátott tojásokat. Az első írásos emlékek Anonymus idejéből, a 12. századból maradtak ránk. Először 1615-ben, Strassburgban említik a húsvéti tojásokat.
Ezek eredetileg egyszínűek voltak, Nyugat-Európában a leginkább elterjedt szín a piros volt, míg Kelet-Európában az arany volt a domináns, és csak a 17. században kezdték többszínűvé festeni, illetve különféle mintákkal ellátni a tojásokat.
Kiemelt kép: Zöldág-járás. Fotó: pctrs.network.hu