A napokban ünnepelte születésnapját Gerendás György 230-szoros válogatott, olimpiai bajnok vízilabdázó, mesteredző – írta honlapján az MTI.
A sportoló 1954. február 23-án született Budapesten. Édesapja, Gerendás László a Ferencvárosnál úszóedzőként dolgozott, tehát adott volt, hogy fia az uszodában nőjön fel. Ötévesen kezdett úszni, és bár 1975-ben a 4×100-as gyorsváltó tagjaként magyar bajnok lett, már korábban elkötelezte magát a vízilabda mellett. Pályafutása első felnőtt érmét – bajnoki bronzot – az FTC-vel szerezte 1973-ban. Két év múlva került be először a válogatottba, tagja volt a montreali olimpián aranyérmes magyar keretnek is. Hasonlóan sikeres esztendők következtek: 1977-ben Európa-bajnok lett a nemzeti csapattal, a következő évben átigazolt a Bp. Honvédba, 1978-ban és 1982-ben világbajnoki ezüstérmes, 1979-ben világkupa-aranyérmes, 1980-ban olimpiai bronzérmes, 1983-ban Eb-ezüstérmes – olvasható az MTI közleményében.
Klubszinten a BVSC, illetve az olasz Vomero és a Posillipo Napoli következett a karrierjében. A KEK-et, illetve a magyar és az olasz bajnokságot két-két alkalommal nyerte meg, 1981-ben pedig az év legjobb magyar vízilabdázójának választották. A 90-es visszavonulása után Nápolyban kezdett edzőként tevékenykedni, hazatérése után előbb a BVSC-t, majd az Egert és a Ferencvárost irányította, jelenleg az FTC női együttesének vezetőedzője. A magyar bajnokságot hatszor és a Magyar Kupát egyaránt hatszor nyerte meg, a Bajnokok Ligájában bronz-, a LEN Kupában és a KEK-ben ezüstérmes volt. Több szövetségi kapitánynak volt a segítője: az 1996-os atlantai olimpián Horkai György, a 2016-os Rio de Janeiró-i ötkarikás játékokon Benedek Tibor, a 2017-es budapesti világbajnokságon Märcz Tamás másodedzőjeként dolgozott. A BVSC-ben szakosztály-igazgatóként, a Magyar Vízilabda Szövetségben elnökségi tagként, majd társelnökként, az FTC-ben szakmai igazgatóként is tevékenykedett – tájékoztatott az MTI.
Közlésük szerint idén február elején jelentette be hogy a szezon végén befejezi edzői pályafutását. Az FTC honlapján felsorolta pályafutása legemlékezetesebb pillanatait. Először az első válogatottságát említette: egy felkészülési tornán legyőzték az olasz A válogatottat, a hollandokat, majd döntetlent játszottak az olasz B csapattal. Utóbbi meccset követően több társával együtt verekedésbe keveredett az ellenféllel. A másik, amikor két és fél éves korában megtanult úszni. A harmadik az 1976-os montreali olimpiai bajnoki győzelem, a negyedik a BVSC-vel edzőként megnyert az első bajnoki cím. Az ötödik az Eger szakvezetőjeként megnyert első bajnoki arany, a hatodik a gyermekei születése, az utolsó pedig az a pillanat lesz, „amikor szépen meghajlok egy üres uszoda felé és elköszönök” – nyilatkozta.
