Az elmúlt napokban most már sokadjára – ma egy helyről rögtön kétszer is! – érte portálunkat az a vád, hogy úgynevezett “propaganda média”, vagy ha úgy tetszik “cseléd propaganda” módjára tevékenykedünk. Bár hozzánk kevésbé áll közel ez a lecsúszott csehói stílus amit újabban némelyek megengednek maguknak a közbeszéd égisze alatt, álljon itt egy értekezés arról, mi is az valójában amit egyesek propagandának neveznek. Vélemény.
Az elmúlt hónapokban szerkesztőségünkkel szemben egyre-másra megfogalmzódik egynémely politikai szereplő és/vagy konkurens média (ezt olykor nehéz eldönteni, hogy ki, mikor, melyik és melyik…) részéről a vád, miszerint propagandisták volnánk. Érthető: amikor fájó igazságokra és súlyos mulasztásokra hívja fel a figyelmet egy sajtótermék – társadalmi szerepvállalásából fakadó kötelessége okán is –, az érintettek azonnal összeesküvést, propagandát emlegetnek.
Elsőnek tegyük fel a kérdést: mi is az a propaganda? A közbeszédben gyakran olyan kommunikációt jelent, amelynek célja nem a puszta tényközlés, hanem a befogadók érzelmeinek, gondolkodásának, viselkedésének befolyásolása. Innen nézve aztán sokan mindenfajta véleményt hordozó írást azonnal propaganda bélyeggel látnak el. Csakhogy: létezik-e olyan sajtó, amelynek semmilyen véleménye nincs? Ha volna, vajon mi értelme volna? Az újságírás lényege a véleményformálás. Aki cikket ír, az állást foglal.
Különösen ironikus tehát, amikor konkurens médiumok folyamatosan „propagandamédiát” kiáltanak egymásra, miközben mindegyikük más-más oldalon, de egyazon politikai közeg részeseként próbálja formálni a közvéleményt.
Városunkban az elmúlt hónapok során több kiélezett társadalmi és politikai ügyben a legtöbb médium egyoldalúan, csak negatív kontextusban számolt be a történésekről. Mi ezzel párhuzamosan – élve jogunkkal a szabad véleményformáláshoz és egyszersmind válaszolva a felmerülő olvasói igényekre – megmutattuk a másik oldalt is, hisz’ nem minden hírfogyasztó szeret csőlátó módjára, egyoldalúan tájékozódni. Persze ez érthető módon nagyon fájt azoknak a politikai szereplőknek, akik számára kényelmetlen, ha felmerül egy másik perspektíva, vagy netán kiderül: saját korábbi mulasztásaik miatt kerültek kellemetlen helyzetbe. Ez a fentebb említett heves sápítozás oka, nem más. A média egyéb szereplői csak azon politikai szereplők véleményét erősítik fel, akik mellett letették voksukat ilyen vagy olyan okból.
Bocsánatot nem fogunk kérni amiért véleményünk van, pláne, hogy azt azoknak kellene, akik akár közszereplőként, akár sajtótermékként oda juttatták a közbeszéd szintjét, ahol most van.
Hisszük, hogy nem egy szűk érdekcsoport fogja megszabni ebben a városban, kinek lehet véleménye és kinek nem – még akkor se, ha igen erős az erre való törekvés! Ehhez való jogukat és lehetőségüket elvesztették, amikor a közelmúltban szolgálati autókért, milliós perek elsimításáért vagy kényelmes apanázsokért nagyon könnyen „összefeküdtek” bárkivel, aki befolyáshoz és politikai haszonhoz juttatta őket, hogy aztán azokat is félre dobják egy következőért a kínálkozó pillanatban.
Mi, a magunk módján továbbra is a város és a választók érdekeit szolgáljuk – ha kell, szemben azzal is, aki elfelejtette honnan jött és nem látja, hová tart. Továbbra is véleményt formálunk majd, de ezután szabad energiáinkat az eddigieknél is sokkal meghatározóbb történetek megismertetésére fordítjuk, hisz’ úgy tűnik van rá igény. Ideje, hogy szó essék például a háttérben húzódó hangos kisebbség hatalmi technikáiról; az egymást gyűlölő, majd éttermi teraszokon most összeboruló cselszövőkről; a helyi kultúrát évek óta fojtogató, levitézlett szereplők által irányított árnyék hadjáratról; és persze a mások hátán felkapaszkodó mondvacsinált messiások viselt dolgairól is, akik önbecsülés és politikai érzék híján folyton csak zűrzavart és feszültséget képesek teremteni ebben a városban, de értéket sajnos soha.
S ha mindezek ellenére a város és a sajtószakma élére önmagukat ültető Robespierre-ek szerint ez, amit mi végzünk, ez az úgynevezett “propaganda”, akkor álláspontjukat természetesen elfogadjuk. Ellenben mi jobb szeretnénk inkább annak nevezni, ami valójában: következetes vélemény, amely fáj azoknak, akik nem bírják, ha tükröt tartanak eléjük, és akiknek fogalma sincs róla, mi a sajtó valódi, gyakorlati szabadsága. Aki pedig akár politikusként, akár médiumként nem érti ennek a valódi jelentőségét, az vagy pályát tévesztett, vagy gyakorolja még kicsit egymás elfogadását, a toleranciát.
