Vélemény. Tavaly június 9-én önkormányzati vezetőket választott az ország. Polgármestereket, képviselőket váltottak le, vagy erősítettek meg pozícióikban a magyar választók. Egerben – ahol a politika szemüvegén át vizsgálva az eseményeket az állatorvosi ló kifejezés hatványozottan igaz -, talán semmit nem várt még úgy a város az elmúlt 30 esztendőben, mint ezt a választást. A tét nagy volt: háború vagy béke.
Nem, természetesen ezt nem a kormánypártok 2022-es választási szlogenjének oldaláról kell értelmezni, sokkal inkább a városi közélet húsz évados szappanoperákat is megszégyenítő cselekménysorozata oldaláról, amelyet az 2019-től kezdve képviselt. Az állandó viták, belső konfliktusok, oda-vissza mutogatás és egyhelyben toporgás szinte már-már félelmetesen összekuszálódott veszélyes elegye ugyanis úgy olvasztotta magába és falta fel hétről hétre az értelmes és konstruktív közéleti, majd szakmai párbeszéd minden kezdeményezését, ahogyan egy lappangó fertőzés bujkál a gazdatestben.
2024-re eljutottunk a teljes kiüresedéshez, amikor már valóban mindenki – választók és politikusok egyaránt – azt mondták, csak történjen már valami változás, aztán majd meglátjuk merre tovább. Bizony változás az történt, nem is kicsi. Június 9-én ugyanis az egriek azt mondták a közélet (szinte) minden szereplőjének, hogy mehetnek amerre látnak, de innen el. A kívülről játéktérre lépő Vágner Ákos és csapata a kormánypárt támogatását élvezve magabiztosan nyerte meg a választást, hogy aztán mostanra rájöjjön elődjétől mit is örökölt meg – vagy pontosabban, hogy mit nem…
Mellettük néhány új szereplő is székhez jutott az új Közgyűlésben. Na most, hogy ez a szerencsének, a jó választási mateknak, vagy éppen, hogy saját politikai alkalmatlanságuk kifacsart inverz logikájának választókra gyakorolt hatása miatt történhetett-e meg, azt mindenkinek a saját fantáziájára bízzuk. An nescis, mi fili, quantilla prudentia mundus regatur?
Lássuk miből élünk!
Természetesen nem maradt a testületben képviselet nélkül a tetszhalott óellenzék (MSZP, DK, LMP, Momentum, stb…), Pál György polgármesterjelölt ugyanis biztos, ami ziher alapon a közös lista első, biztosan befutó helyére pozícionálta magát, hogy ha minden kötél szakad, legalább listás képviselő legyen belőle. A nem túl bonyolult matek bejött, és ha már a teljes magyar közéletből feltehetően önkeze által kiírtatott klasszikus ellenzéki pártok közössége 2026 után csak rossz emlék is marad, azért megnyugtató a tudat, hogy legalább Egerben lesz egyetlen képviselő, aki emlékeztet majd mindenkit, miért tudott ennyiszer választást nyerni a Fidesz-KDNP.
De nem csak ő, hanem Domán Dániel, a 7-es választókörzet állandóan hangoskodó, balról előző képviselőjelöltje is megmérkőzött a nyáron. Sőt, oly annyira kedvet kapott ehhez a politika nevű kalandhoz, hogy végül a Kétfarkú Kutyapárt polgármesterjelöltje lett. A taktika ezesetben sem volt rossz: ha netán nem jön be az egyéni körzet a 7-esben, egy Kutyapárt-lista első helyén szerepelve, a töredékszavazatok képesek lehetnek berepíteni listán a testületbe. Pontosan ez is történt. Bár a Hajdúhegy-Károlyváros körzetben a kormánypártok támogatását élvező, de független színekben induló Gulyás László nyert, a testület része lett ellenfele, Domán Dániel is.
Ahogyan a testület része lett ugyanebből a körzetből Mirkóczki Ádám bukott polgármester állítólag civil és állítólag közéleti, Ostorosra bejegyzett egri szervezetének elnöke és listavezetője, Huszti Péter is. Igaz, itt akadt zavar az erőben, hiszen júniustól októberig nem lehetett tudni, vajon az orbitálisat bukó ex-városvezetés mely tagja fogja átvenni a véletlenül elnyert, de annál cikibb kompenzációs közgyűlési mandátumot. Végül Huszti elnök úr lett a szerencsés, aki azóta Facebook oldalán megosztott kimerítő közgyűlési beszámolóival rendre próbára teszi a Magyar Helyesírás és a józan ész szabályainak legősibb formuláit.
Nem volna illő megfeledkeznünk a magyar közélet jelenleg egyik legstabilabb és legerősebb ellenzéki pártjáról, a Mi Hazánk Mozgalomról sem. A széljobber párt a választáson ismét sikeresen szerzett egy kompenzációs listás mandátumot, amelyre ezúttal Pápai Ákos doktor helyett a régimotoros Bognár Ignác kapott behívót. A Habis-éra alatt szocializálódott Bognár Ignác számára a testület jelenlegi összetétele nem meglepő, ahogyan az önkormányzati munka sem az. Bár igaz, ami igaz, az EU-s zászlóhoz fűződő viszonya az eltelt évek alatt cseppet sem konszolidálódott.
Mellettük foglal még helyet az előző testület egyetlen játékban maradt tagja, Bódi Zsolt. A független színekben induló képviselő dolga cseppet sem könnyű, bőven elég, ha csak az asztaltársaira gondolunk. Valójában érzelmeinek közgyűlés közbeni elrejtésétől sokkal nagyobb kihívás számára a független szerep értékének és tartalmának megőrzése a kétharmados többséggel várost kormányzó Fidesz-KDNP és a haldokló ellenzéki (vicc)pártok képviselőinek kereszttüzében.
Feltűnt, hogy nem tűnt fel?
És most nyissuk kicsit szélesebbre a perspektívát. Miközben országosan lassan egy évvel a választás előtt 110%-on üzemel a kampány, addig Egerben éppen, hogy a csend lett az úr. Hogy ez baj-e? Nem valószínű. Visszautalva az írás legelején megfogalmazott „háború vagy béke” dilemmára, így érthető meg csak igazán, hogy miért akart magának csendet ez a város. A közéleti zsibongás és féktelen ámokfutás, ami 5 évig zajlott ebben a városban sokszorosan átlépte azt az ingerküszöböt, amit ennek a csendes városnak a lakói még el tudnak viselni. Június 9-től olyan változást vártak, ami csendet hoz. És most csend lett.
Olyannyira nagy ez a csend, hogy bár országszerte bukkan fel meglepetés szerű módon az ellenzék új reménysége, Magyar Péter és feszül neki a kormánypártok kommunikációs ostora, Menczer Tamás és ordibálnak egymással egy jó 20-25 percet élő adásban, Egerről az egyetlen sajtóhír ebben a tekintetben, hogy állítólag üresen áll a TISZA Párt székháza a lángosozó felett. Ha ez igaz egyáltalán, mert ezt is csak valamelyik sajtó írta meg a kampányállapot hevében. Az mindenesetre tény, hogy Egerben se híre, se hamva az új kormányváltó erő szervezetének, képviselőinek, intézkedésének. Ahogyan az óellenzék is tetszhalott állapotban várakozik.
Egy évvel a választás előtt ugye mindenkinek feltűnt, hogy nem tűnt fel semmi? Persze a sajtó különböző helyi csápjai végzik a munkájukat, ki-ki a saját megrendelőjének kívánalma szerint. Van, aki gazdasági sikerekről ír, van, aki meg államcsődről. Van olyan média felület, ahol többször van leírva egy nap Lázár János és a MÁV neve, mint Egeré… És mégis, hiába a csendes hergelés egyik vagy másik irányba, a politikai szereplők mélyaltatásban várnak. Na, de ugyan mire?! Egyedül a kormánypárt országgyűlési képviselője kommunikál rendszeresen az éterbe, bár ez nem meglepő, hiszen 2026 tétje a Fidesz-KDNP számára a legnagyobb. Minden vagy semmi. Mondhatnánk azt is, hogy „háború vagy béke”.
Bármelyik pillanat lehet az utolsó
Eger és a hozzá tartozó 26 másik választókerület által alkotott Heves 01-es egyéni választókerület alapvetően egy erős ellenzéki bázisú körzetnek számít. Eger és környéke már 2018 óta ellenzéki bástyának számít, az utóbbi években ez a tendencia pedig egyre csak erősödött, így a kormánypárti jelöltnek jövőre fel kell kötnie a felkötnivalót, ha meg szeretné fordítani ezt az állapotot. Hibás volna az a következtetés – bár ettől függetlenül nyilván sokan levonják… –, hogy mivel 2024-ben az önkormányzat vezetését a Fidesz-KDNP nyerte el, így 2026-ben is nyernek a városban. Ez nem igaz, ugyanis 2026-ban nem lesz ott sötét árnyként minden egri felett Mirkóczki és bandája, hogy még a Fidesztől is nagyobb rettegést váltson ki a választókból a szavazóurnák magányában ennek a dilettáns bandának a visszatérése a Dobó tér 2-be. Lesz ellenben TISZA-jelölt, ami éppen ellenkezőleg hat majd a választói magatartásra. És miközben akarva-akaratlan (nyilván akarva) az áradó TISZA kizsigereli az óellenzék csapatát, a kormánypártok valaha látott legnagyobb csatáját készíti elő.
Persze nehéz bármit is megjósolni, hiszen azt sem tudjuk, pontosan kik állnak sorompóba jövő tavasszal. Pajtók Gábor újrázási kísérlete a kormánypártok részéről ugyan sejthető, de sem a Tisza Párt, sem a klasszikus ellenzéki pártok oldaláról nem tudni semmit sem. Se egy szervezet, se egy név, se egy pletyka. Magyar Péter februárra ígérte egyéni jelöltjeinek és szakpolitikusainak bemutatását, tehát a kétismeretlenes egyenletből az egyik fekete ló hamarosan identitást kaphat, ám még akkor is ott lebeg a kérdőjel, hogy vajon mire készül az óellenzék helyben?
Egy biztos, a jelenlegi újszerű békét már nem élvezhetjük sokáig. Hamarosan felbőgnek a motorok, beindul a kampánygépezet helyben is. Az életre-halálra vívott küzdelem minden, időközben felbukkanó szereplője, a sok országos és persze helyi megmondó-elemző-újságíró-szakértő ember tényfeltáró cikkei és podcastjai majd igyekeznek terelni mindannyiunkat az általuk megfelelőnek vélt döntés irányába. Sárdobálás, hergelés, habzó száj és a börtön ablakába soha be nem sütő nap… Szinte már hallani is ennek a groteszk cirkuszi darabnak a kellemetlen vernyákolását, ahogyan a június óta csendben telt napokat egyik pillanatról a másikra kezdi el tele ordítani, akár egy kellemetlen és tehetségtelen fiúbanda, akik az alsó lakásban fognak hozzá gyakorolni minden rohadt este.
És hogy mindez mikor kezdődik el? Bármelyik pillanatban.