Nem mindennapi, ugyanakkor a város működésének alapjait érintő kérdés kerül az egri Közgyűlés elé csütörtökön. Vágner Ákos polgármester bejegyzésében egy olyan ügyről számolt be, amely jól mutatja: a városvezetésnek olykor nem jó és rossz között kell választania, hanem két kockázatos döntés közül.
A vita középpontjában egy már megvalósult útépítés áll, a Tulipánkert utca és a Szépasszonyvölgy utca közötti szakasz. A beruházás még az előző városvezetés idején készült el, az utat átadták, az egriek használják – a történet azonban ezzel korántsem zárult le.
A kivitelező ugyanis olyan munkák kifizetését kéri az önkormányzattól, amelyeket elvégzett, de amelyekre – a polgármester tájékoztatása szerint – nem volt szabályos, dokumentált megrendelés. Ez alapvető kérdést vet fel: indokolt-e közpénzt kifizetni olyan teljesítményért, amely mögött nincs megfelelő szerződéses háttér?
Az ügy azonban ennél összetettebb. Egy független igazságügyi szakértő vizsgálata szerint a szóban forgó munkák nem önkényes „pluszfeladatok” voltak, hanem műszakilag szükséges beavatkozások. Másképp fogalmazva: ezek nélkül az út nem működne megfelelően. Ez pedig új megvilágításba helyezi a dilemmát.
A város előtt így két lehetőség áll. Ha kifizeti a követelést, fennáll a veszélye, hogy precedenst teremt, és más vállalkozók is hasonló igényekkel lépnek fel a jövőben. Ha viszont elutasítja a kérést, nagy valószínűséggel peres eljárás következik, amely – a szakértői vélemény ismeretében – akár még nagyobb pénzügyi terhet róhat az önkormányzatra a kamatokkal és költségekkel együtt.
A polgármester hangsúlyozta: az ügy túlmutat egyetlen számlán vagy beruházáson. Sokkal inkább arról szól,
hogyan fordulhatott elő, hogy egy közpénzből megvalósuló projekt során nem megfelelően dokumentált munkák készültek el. Ez a működési gyakorlat – mint fogalmazott – nem maradhat következmények nélkül.
A csütörtöki döntés így nemcsak arról szól majd, hogy a város fizet-e vagy sem, hanem arról is, hogy milyen irányba változik az önkormányzati működés. A cél egyértelmű: világos szabályok, egyértelmű felelősségi körök és szigorúbb ellenőrzés bevezetése, hogy hasonló helyzet a jövőben ne állhasson elő.
A kérdés tehát adott – és valóban nem egyszerű: melyik kockázat az, amelyet Eger hosszú távon vállalni tud?
