A napokban Domán Dániel, a Kutyapárt vigaszágon közgyűlési mandátumhoz jutott képviselője számolt be róla a hivatalos Facebook oldalán, hogy az önkormányzat „szétvágta és a Homok utcai hulladék udvarba szállította” a volt Kepes Központ fogadópultját. Az önkormányzat ma közleményében tételesen cáfolta a leírtakat: a pult biztonságban van az önkormányzatnál, restaurálásra vár.
Újabb városi „botrányról” számolt be a napokban Domán Dániel kutyapártos képviselő a lassan nemzetközi modellügynökségeket is megszégyenítő közösségi oldalán. Azt állította: a volt Ifjúsági Ház – később Kepes Intézet – épületének kipakolásakor az önkormányzat munkásai szétvágták és a hulladékudvarba szállították a központi fogadóteremben álló pultot, amelyet egy japán iparművész tervezett és amely a képviselő állítása szerint műtárgy.
Úgy tűnik azonban, hogy a valóság ennél jóval prózaibb és sokkal megnyugtatóbb. Az önkormányzat részletes közleményben tisztázta a félreértést: a Kepes-hagyaték és minden alkotás biztonságban van, és restaurálásra várnak a város egyik raktárában.
Keep calm, a pult egy raktárban vár a restaurálásra
Mint kiderült, Domán állításával ellentétben a szóban forgó pultot az alapítvány amely évekig működtette az intézetet nem műalkotásként, hanem berendezési tárgyként tartotta nyilván. Bár korábban az alapítvány működtetése idején, valamint a kibontás során is megsérült, a közleményből kiderült:
Szó sincs arról, hogy az önkormányzat ezt hulladékként kezelte volna, épphogy megőrzésre szállíttatta azt el a későbbi restaurálás céljából.
Ugyanez igaz a két értékes, szintén hátramaradt műtárgyra, Kepes György Elasztikus járdájára és Csáji Attila Hexagonjára: ezek is biztonságban kerültek a raktárba, és a tervek szerint a jövőben ismét láthatók lesznek a nagyközönség számára.
Az önkormányzat egyúttal emlékeztetett: amikor 2024 őszén az épület hozzájuk került, az már akkor méltatlan állapotban volt – sem áram, sem fűtés nem működött az ingatlanban, ezzel veszélyeztetve a Kepes-hagyaték épségét. Akkor a teljes hagyaték szakszerű mentését és átszállítását a Dobó István Vármúzeum munkatársai, valamint a Nemzetközi Kepes Társaság vezetői végezték el.
Mindezek fényében úgy tűnik, hogy Domán ismét túl gyorsan ítélkezett, még mielőtt tájékozódott volna. Az ügy végül inkább azt bizonyítja: a városvezetés – a nehéz anyagi körülmények ellenére is – gondoskodik a városi kulturális örökség megóvásáról, és ahelyett, hogy a Kepes-hagyaték elveszett volna, ma biztonságban és jó kezekben van, sőt, hamarosan megújul.
Műtárgy, vagy nem műtárgy? Ez itt a kérdés!
Ám ami ebben a történetben a leginkább érdekes, az az, hogy a Domán szerint műtárgyként nyilvántartott fogadópult információink szerint valójában sem a nyilvántartásban, sem a szerződésekben nem kapott műtárgyi besorolást. Az épületet működtető alapítvány gyakorlatilag berendezésként, használati tárgyként kezelte a képviselő szerint műtárgyi értéket képező alkotást. Márpedig aki picit jártas a szakmában az tudja: csak az a műtárgy, amit akként is tartanak számon!
Ha azt feltételezzük – és miért ne tennénk? –, hogy Dománnak igaza van és komoly művészeti értéket képvisel a pult, akkor viszont adódik a kérdés: ki a felelős azért, hogy mind a mai napig nem kapta meg az ehhez szükséges műtárgyi besorolást?
Hiszen a Kepes Központnak mindig volt saját művészeti vezetője, akinek feladata kellett, hogy legyen az alkotások ismerete és gondozása. Innen nézve szinte egyértelmű, hogy a Domán szerint hibás besorolás felelőse a Központ mindenkori művészeti vezetője volt. Belőlük a Kepes Központ fennállása alatt több is akadt, de van köztük egy, aki a történet egészét tekintve még izgalmasabbá teszi ezt a kulturális botránynak álcázott, kevésbé jól megtervezett politikai manővert: maga Domán Dániel.
Felbukkan egy titokzatos művészeti vezető úr
Domán maga mondta el egy közgyűlési ülés alkalmával, hogy művészeti vezetőként dolgozott a Kepes Központban. Abban a Kepes Központban, ahol ezt a pultot nem műtárgyként, hanem sima használati tárgyként tartották számon a könyvekben. Akkor sem Domán, sem pedig távozása után az utódja(i) nem gondoskodott a besorolásról, miközben most, immár politikusként nagyon is úgy gondolja, hogy ez műtárgy és komoly művészeti értéket képez. Hát nem érdekes?
Sőt, azóta megjelent újabb bejegyzésében a képviselő már azt írja, a műtárgy besorolása – idézzük – „csak egy jogi formalizmus”, ami szerinte amúgy sem nyilvános adat, így nem is lehet ellenőrizni, hogy ez igaz-e amit az önkormányzat mond. Itt ha szabad álljunk meg egy pillanatra, és gondolkodjunk el a következő teljesen abszurd helyzeten:
ma, 2025-ben a Kepes Központ volt művészeti vezetője immár politikusként gyakorlatilag azt sugallja, hogy nem lehet tudni, milyen besorolásban volt/van az ominózus pult.
Az a volt művészeti vezető mondja ezt, akinek feltehetően munkaköri kötelessége és feladata volt nem csak ennek az alkotásnak, de a felbecsülhetetlen értékű Kepes-hagyatéknak a gondozása is, ebből kifolyólag pedig pontosan tudnia kell, hogy milyen besorolásban volt az említett alkotás. Most akkor ki is beszél félre?
Már csak egy kérdés maradt: ha Domán képviselő-művészeti vezető úr ilyen precízen végezte a munkáját akkoriban szakemberként, úgy vajon most is hasonló odafigyeléssel és körültekintéssel járt el politikusként, amikor háttér tanácsadóival közösen, – feltehetően –, nemhogy országos, de nemzetközi szinten igyekeztek a város kulturális életének rossz hírnevét kelteni? Reméljük igen, mert ez esetben az elvégzett munka eredménye is hasonló lesz, mint volt annakidején.
Indexkép: Domán Dániel // Facebook
