Egerben mindig történik valami, de amit most látunk, az már nem egyszerű kampány, hanem túlélési gyakorlat. Február 25-én Mirkóczki Ádám volt polgármester felvette az országgyűlési képviselőjelölti ajánlóíveket. Azonnal beindult a találgatás: a városi folklór szerint a Fidesz vette rá a volt városvezetőt az indulásra, ám ez a verzió annyira kényelmes, hogy már gyanús. Akad azonban egy érdekesebb, sőt logikusabb magyarázat is.
Kezdjük a tényekkel. 2024 nyarán Mirkóczki Ádám a Fidesz, az „óellenzék” és nagyjából minden politikai szereplő ellenében indult el polgármesterként, független civil zászló alatt. Második lett, ami önmagában nem bukás, ami viszont az, hogy a képviselőjelöltjeit minden körzetben csúnyán elverték. A terv tehát nem bizonyult életképesnek, de egy közel 30 százalékos, vegyes összetételű Mirkóczki-tábor akkor is összeállt mögötte. És pontosan ez az a tábor, ami most újra mozgósítható. A kérdés: kinek jó ez?
A közbeszédben a legegyszerűbb válasz az, hogy a Fidesz áll a háttérben. Hiszen, ha valaki „kamujelölt”, akkor reflexből a kormánypárt a gyanús. Bódás Bianka óta ez bevett toposz. Csakhogy Egerben a képlet nem ilyen egyirányú. Mirkóczki klasszikus jobboldali karakter, konszolidált, középre húzó, progresszívnek nevezett, de alapvetően konzervatív politikai arculattal. Nemcsak a Tisza Párt jelöltjétől, Bódis Pétertől vihet el szavazatot, hanem Pajtók Gábor táborából is. Egy hárompólusú versenyben nem egy erős jelölt szenved el károkat, hanem mindjárt kettő. Ha viszont nem a Fidesz érdekeit nézzük, hanem az óellenzéki túlélőket, hirtelen értelmet nyer a történet.
Ott van például Domán Dániel, a Kutyapárt képviselője. A hírek szerint minden küszködése ellenére, a Tisza Párt őt, és szállodaigazgató barátját sem preferálta, mint országgyűlési jelölt.
Ez politikailag nemcsak hatalmas sértés, hanem Domán számára óriási státuszvesztésként értékelhető. Egy ambiciózus, folyamatos figyelemre és erőforrásra vágyó politikai szereplő számára ez nehezen emészthető fordulat. Mirkóczki indulása viszont óriási lehetőséget ad: Domán akár bosszút is állhatna a legerősebb ellenzéki erőn úgy, hogy közben a kormányváltás országos esélyeit sem veszélyezteti. Ha Bódis Péter helyben el is bukik, a kormányváltás után jöhet az időközi önkormányzati választás, amire Domán mindennél jobban vágyik, s akkor újra jöhet az alkudozás, jöhet a „támogatlak, ha…” típusú tárgyalás. És persze ami Domán számára különösen érdekes lehet: a pénz és a figyelem újra napirendre kerül.
Pál György esete, ha lehet, még prózaibb. Az MSZP bejelentette, hogy nem indul a választáson, ezzel gyakorlatilag megszűnik releváns politikai tényezőként. Ezzel Pál csekély politikai súlya is végérvényesen elolvadt Egerben, amely nagy baj számára, hiszen egy hosszabb szünet után most nyugdíjas éveit is meg tudná alapozni a helyi közéletben. Ám egy helyibéli Tisza-győzelem esetén nincs visszaút, Pál is mehet a politikai szemétdombra.
De ha sikerül megakasztani a legerősebb ellenzéki jelöltet, akkor a „régi baloldal” maradék infrastruktúrája és a N. István féle barátok még egyszer elérhetik, hogy releváns politikai tényező szerepében tündökölhessen a képviselő.
A Demokratikus Koalíció helyi embere, Balla Péter már egy egészen külön fejezet. Ő hevesebb, véresebb csatákat vív volt párttársaival és a Tiszával, mint a Fidesszel. Ez önmagában jelzi a prioritásokat. Bódis Péter győzelme számára halálos ítélet volna: végleg elveszne az a tér, ahol eddig manőverezni tudott. Ha viszont Mirkóczki beszáll, és megosztja a kormányváltó szavazókat, Balla számára újra nyílik némi mozgástér, akár közösen a másik maradék baloldali relikviával. Számára nem az a fontos, hogy győzzön, hanem hogy Bódis ne.
Huszti Pétert különösebben nem kell magyarázni. A Civil Közéleti Egyesület bár közleményben igyekszik jelezni, hogy Mirkóczki kilépett tőlük, és nem támogatják, de a valóságban
Huszti minden megszólalása a Mirkóczki-éra védelmében és restaurálásában született és születik most is. A politikai lojalitás nála nem adminisztratív kérdés. Ebben nincs változás: csak Mirkóczki számít.
Ha Bódis nyer, Huszti, s így Mirkóczki mozgástere is szűkül. Ha viszont a Tisza-jelölt elbukik, az új politikai sakktáblán a fentiek ismét helyet találhatnak maguknak valamilyen kényelmes, partvonali állásban. Nem bonyolult taktika ez, színtiszta egybites önvédelem.
Az egész háttérben megbújó konstrukció szépsége az óellenzéki összeesküvők számára pedig éppen az, hogy mindenki automatikusan a Fideszt gyanúsítja. Kényelmes ellenségkép. Közben Mirkóczki indulása nemcsak Bódis Pétert gyengíti, hanem Pajtók Gábor szavazóit is apasztja. A hárompólusúvá tett versenyben a legnagyobb nyertes nem feltétlenül az lesz, aki a legtöbb szavazatot kapja, hanem az, aki a legtovább marad tárgyalóképes. Márpedig az óellenzék helyi szerepelői számára ez létkérdés.
Eger 2024-ben már megmutatta, hogy igenis létezik a kétpólusú politikában is egy harmadik irány. Közel 30 százalék állt össze Mirkóczki mögött. Ez nem többség, de bőven elég ahhoz, hogy labilis, nem egyértelmű hatalmi viszonyrendszert teremtsen. Márpedig, ha a cél nem a győzelem, hanem a másik megbuktatásán keresztüli életben maradás, akkor a zavarosban a legjobb halászni.
Nem véletlen, hogy az említett szereplők közül még a korábban Mirkóczkit ’oly hevesen támadó Domán is hallgat a volt polgármester indulása kapcsán. Egyetlen szó, annyi nem hangzik el.
A tanulság? Az országos politika kétpólusúvá válhat, de Egerben mindig lesznek olyan szereplők, akik élet-halál harcot vívnak a túlélésért. Ők sosem rendszert akarnak váltani, hanem ciklusról ciklusra bealkudozni magukat valamelyik oldalra. Ha kell, ehhez megbuktatják a kormányváltó erő jelöltjét, és a kormánypárt jelöltjét is az egyéni körzetben, hogy bizonytalan, instabil politikai helyzetet teremtsenek, ami tökéletes táptalaja lehet a legnagyobb csendben való pénzhez, pozíciókhoz és privilégiumokhoz jutáshoz. Közben a választó nézheti a színpadot, ahol a szereplők látszólag egymás ellen küzdenek, miközben a kulisszák mögött ugyanaz a régi reflex működik: bármi áron játékban maradni.
A címlapkép forrása a Magyar Nemzet.
