Vélemény következik. Sarkosak leszünk. Nagyon. Mert az, ami ma délután történt talán Eger politikatörténetének leggyászosabb napja. Egy fekete folt az egykor szebb napokat is megélt barokk megyeszékhely időszámításában. A nap, amikor a város megválasztott vezetői akiknek dolga a példamutatás volna 50 ezer ember előtt hitet tettek a legaljasabb és legszánalmasabb emberi tulajdonság, a pitiáner gyávaság oltárán.
Eger elbukott 11 milliárd forintot, ez mostanra ténykérdés. A város vezetése, élen a polgármesterrel simán belehazudott az egriek arcába nem csak egy sajtótájékoztatón, de aztán a házi blogján is. Azt írták mindenki ostoba, mindenki hazudik, dehogy is veszít el Eger semmilyen pénzt, hiszen a polgármester ennek ellenkezőjét rég letárgyalta Lázár Jánossal. Persze erről semmilyen hivatalos irat, semmilyen hivatalos dokumentum nem született, ellenben arról igen, hogy Eger egyetlen forintot sem kap vissza. Utóbbit éppen Lázár János látta el kézjegyével – és küldte el ezzel egy időben melegebb éghajlatra Mirkóczkit.
Fentebb említettük a a felelősségvállalás – ha úgy tetszik a férfias bátorság – és a bátorság kérdését. Igen, egy megválasztott vezetőnek példával kellene elöl járnia. Jó példával! Többek között a tekintetben is, hogy ha övé az alatta munkálkodó gépezet eredményei után a dicsőség, akkor bizony a hibákért is neki kell vállalnia a felelősséget. Márpedig ha valaminek, akkor 11 milliárd forint elvesztésének igenis durva és komoly következményeinek kell lennie. Ilyenkor egy magára és az önkormányzatiságra, na meg persze a teljesen alapvető emberi normákra akár csak egy fikarnyit is adó felnőtt férfi ember kihúzza magát, tudomásul veszi a tényeket és vállalja a következményeket.
És hogy mit tett Eger polgármestere, az aljegyzője és az úgy fest önálló véleményalkotásra teljesen képtelen csatolmányaik, az alpolgármesterek több napnyi hallgatás után? Miután nyilvánosságra hoztuk az őket kategorikusan cáfoló Lázár-levelet, ezek az emberek nyakon ragadták az állásuk és megélhetésük, valamint a családjuk megélhetése miatt száz százalékban kiszolgáltatott hivatali apparátus három tagját és odadobták őket a kutyák, jelen esetben a kamerák, a sajtó és az egriek elé. Kiültették őket a botrány-sajtótájékoztatók helyszínéül szolgáló városházi tárgyalóba és elmondatták velük, hogy mit csinált a Hivatal az elmúlt évek az MVP projektek kapcsán. A város jegyzője és két – a szó legnemesebb értelmében vett – egyszerű köztisztviselője pedig sápadtan és halálra vált arccal, monoton maguk elé bámulva állták ennek a végtelenül megalázó szituációnak minden pillanatát. Mert nem volt más választásuk, hiszen ha nem ülnek ki, talán mire e sorok íródnak, már nem dolgoznak a városházán.
Mindeközben valószínűleg a polgármesteri titkárság kényelmében, repiborok társaságában és számkódos ajtók védelmében az a végtelenül szánalmas, mostanra szakmailag és emberileg is totálisan megsemmisült banda egymásnak gratulált, hogy milyen ügyesen elkerülték a felelősségvállalás legapróbb részét is. Élő pajzsként használták azokat az embereket akiknek megélhetése és munkahelye minden egyes percben tőlük függ. Odatolták őket, hogy ők vállalják arccal és névvel a városvezetés alkalmatlanságáért a felelősséget.
Nehéz szavakat találni egy ekkora gátlástalanságra, egy akkora szégyenre, egy akkora erkölcsi mételyre, amit ezek a kisbetűs emberek ma megtettek. De talán arra még nehezebb szavakat találni, hogy vajon ha erre képesek voltak mi lesz a következő? Nem nehéz kitalálni. Megtalálják majd a megfelelő bűnbakokat mint annakidején 2019-ben az elbukott 110 milliós ipari park fejlesztési forrás kapcsán.
Egymásra mutogatás, bűnbakkeresés, sunnyogás, hazudozás. Ez teszi ma, 2023-ban az úgynevezett egri „városvezetés”. Gyáva, becstelen, pitiáner, tróger alakok gyülekezete. Ez ma, 2023-ban az ügynevezett egri városvezetés. Így jutottunk el a többség szolgálatától ismét a kevesek uralmához. Ez ma, az egri önkormányzatiság és az emberi értékek gyásznapja.
